Talán mindenki, aki saját vállalkozásba kezd, néha átesik a ló túloldalára. Mennyi pihenés elég? Mikortól túl sok, amit magadra vállalsz? Mennyit és meddig bír a szervezet énidő nélkül akár mentálisan, akár fizikailag?
A mi szakmánkban nagyon könnyű átesni arra a bizonyos túloldalra. Minél többet dolgozunk, annál többet keresünk… Hopp, és indul a mókuskerék, amiből igen nehéz lesz kiszállni. Sajnos minden szakmának megvannak a maga hátrányai. Nem elég, hogy rendellenes fejlógatással töltjük a napunk nagy részét, hogy ujjainkat illetve karunkat apró, de folyamatos és merev helyzetben tartjuk és mozgatjuk, hogy egész nap ülve terheljük gerincünket, hogy szemeink – a saséval vetekedve – keresik az apró szempilla szálakat, még sok-sok pszichés inger is ér minket. Sokan nekünk panaszolják el mindennapi problémáikat, már-már pszichológusként is működünk. Sőt, nem árt információt is tárolni ezekből a beszélgetésekből, hogy a vendég érezze: figyeltünk is rá.„Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.” – Dalai LámaMindemellett legyünk pontosak, precízek, szakmailag naprakészek, megértők, toleránsak, diszkrétek, figyelmesek... Legyünk mindig 24 órában elérhetők telefonon, de minimum online. Mindezt széles mosollyal, búgó cica hangon tegyük, ne idegbetegen, sakál módjára üvöltve. Elvégre hozzánk töltődni (is) járnak a vendégek. De hogyan is töltesz mást, ha te is le vagy merülve? Napi szinten is fontos, hogy megfelelő pihenőidőt tervezzünk be, és különböző módszerekkel biztosítsuk a feltöltődést, de évente legalább néhány alkalommal hosszabb szabadságot is érdemes betervezni. Menj el pihenni! Bárhova, ahol nem a munkád van fókuszban, ahol minden problémát, ami zavar, magad mögött hagyhatsz, ahol azt csinálhatsz, amit csak akarsz.
